Labrador retriever kiskutyák korai szocializációja - a tenyésztőnél
Tenyésztőként biztosítjuk kutyusaink számára a lehető legtöbb ingerrel való találkozást, hogy minél előbb és minél szélesebb körben megkaphassák a megfelelő idegrendszeri stimulációt, figyelembe véve természetesen az aktuális fejlettségi szintjüket. Ezáltal egy kiegyensúlyozott és magabiztos kutyussá fejlődnek, akik az új környezetben könnyen megtalálják majd a helyüket.
Minél több olyan hanggal és képpel ismertetjük meg őket, amivel a későbbiek során is találkozni fognak és ezáltal nem fognak számukra stresszként hatni az új ingerek. A korai időszakban a kiskutyák idegrendszere olyan mértékben rugalmas, hogy a megfelelő ingergazdag környezet megalapozza a kiegyensúlyozott fejlődést. Ha ebben a periódusban elmarad a megfelelő ingerekkel való találkozás, az az egész életre kihathat.
Ugyanakkor nagyon fontos imprinting periódus is a korai időszak, amikor mi, mint tenyésztők, legfontosabb feladatunknak tartjuk, hogy a kiskutya a homo sapienst, mint minden jó dolgok forrását ismereje meg és akiben feltétel nélkül bízzon, hiszen a későbbiekben a falkája minden bizonnyal úgyszintén homo sapiensekből fog állni.
Bármennyire is jó a kiskutya genetikai hozománya, ha ezt nem aknázzuk ki megfelelőképpen, akkor ez csak egy lehetőség marad. Ha elmarad vagy nem elégséges a megfelelő korai szocializáció, akkor ez kihat a kutya későbbi viselkedésére is. Úgy tudjuk a kutyusban rejlő potencialitásból kihozni a maximumot, ha mi tenyésztőként is megtesszük a tőlünk telhető maximumot, hogy ezt a lehetőséget kiaknázzuk. Ezt a folyamatot az új gazdinak is folytatnia kell, hogy az általunk elindított fejlődést kiteljesítse (Ennek részleteiről bővebben itt olvashat.)