Hol boldogabb a labrador retriever? Lakásban vagy kertes házban? Tippek a tökéletes tartási körülményekhez
Az ember és kutya közös története nagyon hosszú időre tekint vissza. A közösen eltöltött 15-40.000 év alatt a köztünk levő kapcsolat nagyon sok változáson ment át. Amíg kezdetben elsősorban haszonállatként tekintettünk a kutyákra, mára már sokkal inkább az jellemző, hogy teljes értékű családtagnak számítanak.
Tenyésztőként az egyik laggyakoribb kérdés amivel szembesülünk az a jövendőbeli családtag tartási helyére vonatkozik. Elég sok tévhittel is találkozhatunk a témában: „nagy a kertünk, biztos jó lesz ott neki, feltalálja magát” vagy ennek pont az ellenkezője: „lakásban lakom, nem nekem való ez a műfaj”.
A kérdés ettől jóval összetettebb és a helyes válaszhoz előbb meg kell vizsgálnunk a labradort mint kutyafajtát. Fontos ugyanakkor megvizsgálni azt is, hogy mennyire elkötelezett a gazdi.
Elsősorban azt kell szem előtt tartanunk, hogy a labrador retriever egy olyan munkakutya, amely a sok generációs szelekció során olyan tulajdonságokat mutat, amelyek könnyűvé teszik a vele való együttműködést a mindennapok során. Sőt, itt nem csak egy lehetőségről van szó, hanem a labradorok részéről nagyon konkrét igény is megnyilvánul a minél gyakoribb együtműködésre a gazdival.
A kutyafajták nagyon nagy szórást mutatnak az emberrel szembeni függetlenség skáláján, de a labradorok egyértelműen a skála azon végén helyezkednek el, ahol a napi szintű interakció nagyon fontos. A fajtaleírásukban megkerülhetetlen a temperamentum bemutatásánál a „the will to please” kifejezés, aminek pontos magyar fordítása talán nincs is, de a legközelebbi kifejezés a „tetszeni akarás” vagy „megfelelni vágyás” a kutya részéről. Ez konkrétan az a tulajdonságuk a labradoroknak, hogy minden élethelyzetben próbálnak a kedvünkben járni. Éppen ebből adódóan is lettek ennyire népszerű családi kutyák. Kiválló érzékkel „olvassák” a gazdi érzelmeit és adekvát módon tudnak rá reagálni.
Azért, hogy ezt a csodálatos tulajdonságukat ki tudjuk aknázni, elengedhetetlenül fontos az, hogy beengedjük az életterünkbe és minél több lehetőséget biztosítsunk számukra a közös tevékenységhez.
Semmi módon nem lesz boldog egy labrador, ha megfosztjuk a társaságunktól és a kertbe „száműzzük”, hogy ott majd feltalálja magát és gondoskodik a megfelelő szórakozásról.
Másrészről viszont egy olyan kutyafajtáról van szó, amely igényli a napi szintű aktivitást.(télen, nyáron, ködben, fagyban, kánikulában, stb.). Ezért attól függetlenül, hogy milyen konkrét tartási módot szánunk négylábú családtagunknak, ezt nem tudjuk megkerülni. Azaz, meg tudjuk kerülni, de ennek, mint mindennek az életben van egy ára. Ha a labrador retrieverünk elkezd unatkozni (mert nem kapta meg az igényelt kötelező közös aktivitást) akkor ennek látható nyomai lesznek. A következmények elég széles skálán mozognak (ez függ a kutyus temperamentumától, életkorától is): a néhány díszfa és/vagy rózsatő kiiktatásától a „kő kövön nem marad” állapotig.
Volt egyszer, hol nem volt egy ágy. Elmaradt a napi játék, így az ágy komolyabb vizsgálatnak lett alávetve (és esett áldozatul😬)...
Ha a fentieket figyelembe vesszük akkor ki tudjuk jelenteni, hogy szinte mindegy az, hogy milyen típusú a lakásunk. Bármilyen lakásban tartható egy (több) labrador, ha a gazdi lehetővé teszi számára a minél öszetettebb interakciót és ugyanakkor biztosítja a benne levő (néha elég tetemes mennyíségű) energia levezetését.
Összefoglalva
Ha azt szeretnénk, hogy egy harmonikus kapcsolatunk legyen jövendőbeli (meglévő) labradorunkkal, akkor lehetőséget kell biztosítani számára, hogy ember iránti rajongását napi szinten meg tudja élni, ennek pedig első számú feltétele a minél több együtt töltött idő.
A másik dolog ami a boldog kapcsolathoz szükséges az a kutyusban rejlő energiák napi szintű levezetése.
Így majdnem mindegy az, hogy milyen típusú lakásban élünk.
Kinti vagy benti tartás - előnyök és hátrányok
Mindkét élethelyzetnek megvannak az előnyei és hátrányai is, hiszen egy lakásban élő labrador esetében gyakrabban kell takarítani, de ugyanakkor mindig „kéznél vagyunk” a közös aktivtáshoz. Így tehát, ha folyamatosan együtt van velünk a kedvencünk, az energiája egy részét már a mindennapi együtt töltött idő során is levezeti. Például egy házban lakó labrador végigkisér minket bármit is csinálunk, végigizgulja ha főzünk, ha bármi mást csinálunk, hátha most van az a pillanat amikor vele szeretnénk bármit együtt csinálni (esetleg adni valami finomat).
Nemritkán jól működnek hibrid megoldások is: a nap bizonyos szakaszában a kertben/udvaron lehet (amíg mi munkában/iskolában vagyunk), de bejöhet az otthonunkba amikor mi is otthon vagyunk. Vagy a lakásunkban bizonyos rész bármikor hozzáférhető, a többi pedig csak akkor, amikor mi is jelen vagyunk. A régi mondás szerint ahány ház, annyi szokás, de egy labrador esetében a sikeres (és mindkét fél számára boldog) kapcsolat titka a minél több közös tevékenység.
Mielőtt döntenénk a kinti/benti tartásról (vagy arról, hogy egyáltalán bővitsük-e a családunkat egy labradorral) mérlegeljük a következőket:
Érvek amik a benti tartás (és a labrador retriever) mellett szólnak:
-
Barátságos természet: úgy kettő mint négylábú családtagokkal csodálatosan kijön.
-
Könnyen taníthatóak: intelligensek és könnyen megtanulják a „házirendet”.
-
Alacsony ápolási igény: a labrador retrieverek nem állítanak nagy kihivások elé ami az ápolásukat illeti és nem kell végtelen szőrmennyiségekkel megküzdenünk.
-
Embercentrikusság: a labradorok akkor igazán boldogak, ha a kétlábú falka részei lehetnek a mindennapokban.
-
Engedelmesség: Megfelelő neveléssel nagyon szívesen követik az általunk kialakított szabályokat .
-
Jókedély: A bennük rejlő nagy energiamennyiség és jókedv kisugárzik ránk is és feldobja a napjainkat.
-
Agresszivitás teljes hiánya: sok más kutyafajtával ellentétben hiányzik belőlük az agresszivitás
Érvek a benti tartás (és labrador reriever) ellen:
-
Alkalmatlanság a házőrzésre: A labrador retriever alaptermészetéből adódóan mindenkivel barátságos (betörővel is), ezért teljesen alkalmatlan javaink megvédésére.
-
Rágásra való hajlam (különösen kölyökkorban): Nem elegendő foglalkozás esetén hajlamosak (lehetnek) a rágásra.
-
Horkolás: Egyes labradorok igazán kiadósan (és minket is álomba ringatóan) képesek horkolni.
-
Vedlés: Bár nem egy nagyon nagy ápolásigényű kutyafajta, de mint bármilyen más kutyafajta esetén, számolni kell itt is valamekkora szőrhullással, ami miatt szükséges lehet gyakoribb takarítás.
-
Embercentrikusság: Mivel emberként nem vagyunk egyformák, előfordulhat az, hogy a túlzott rajongást soknak találjuk (ez esetben nem nekünk való ez a fajta).
-
Túletetés: Ha folyamatosan kézügyben vagyunk, hatványozottan ki vagyunk téve a könyörgő tekinteteknek, így bizony könnyeben alakul ki a túlsúly is, ha nem tudunk ennek ellenálni és túl gyakran záporozik a jutalomfalat.
Ne feledjük, ha igazán családtagként tekintünk a labradorra a fenti akadályok könnyedén leküzdhetőek megfelelő gondoskodással, képzéssel és a fajta jellemzőinek megértésével.
Ha ezek a feltételek nem adottak, akkor következhetnek a „Marley meg én” című filmben látott kalandok... Ha nem vagyunk lélekben készek arra, hogy életünkből ennyi energiát és időt szánjunk egy labradorra lehet, hogy nem nekünk való ez a kutyafajta, lakjunk bármilyen lakásban is.
Az írásban található képek forrása: agria wonderland és Dall-e 3 OpenAI
Az alábbi képre kattintva bemutatjuk azokat a beszámolókat és fotókat, amelyeket az agria wonderland gazdik küldtek "haza". Ezekben láthatóak a különböző élethelyzetek, amelyekben a nálunk született labrador kiskutyák élik boldog életüket - lakástípustól függetlenül