Agria Wonderland Together With Cooper (Cooper)
Hihetetlen, hogy már egy éves Cooper. Szinte egy pillanat alatt telt el az idő. Mintha most lett volna az a márciusi szombat, amikor haza hoztuk Coopert, a végtelen nyugodt szőrgombócot, akire két számmal nagyobb bundát adott az anyukája. A szemünk előtt nőtt fel. Rengeteg szeretetet ad nekünk mindennap. Gyorsan megszokta az új helyzetet. Nem sírt a testvérei után, persze az első nap nem is volt magára hagyva. Először tartózkodó volt kicsit, mindenkitől távol feküdt le a lakásban, de ez csak egy--két hétig tartott. Hozzászokott, hogy új családja van, akik elmennek ugyan, de mindig visszajönnek és minden egyes találkozáskor nagy örömmel üdvözöl, akkor is, ha 10 percre hagytam magára és akkor is, ha több órára. Sikerült olyan kötődést kialakítanunk vele, hogy mindig ott van, ahol mi vagyunk, Ő tényleg egy igazi családtag.
Benti kutyus, az egész földszintre bejárása van, legtöbb idejét a nappaliban tölti, itt van a háza és a saját fotelje is. Hamar szobatiszta lett, összesen két balesetünk volt. A kertbe is kijár, de csak akkor, ha mi is ott vagyunk vele, mert ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy a növényeink alól a geotextilt kitépkedje és megegye, pedig adunk neki enni, de tényleg! Más dolgot alapvetően nem rág meg, jó kutya, nem rombol.
Nagyon nyugodt és alapvetően türelmes is, kivéve, ha ételről van szó, mert imád enni és kunyerálni, úgy tud nézni az emberre, mint egy egész éhező afrikai falu, vagy mint a Shrekben a Csizmás Kandúr. Leül és felemeli a két mellső lábát, nem lehet neki ellenállni annyira aranyos. Mindent megeszik, szereti a zöldségeket, a gyümölcsöket, nem válogat. Egy-két zoknit befalt, ami miatt az állatorvosnál kötöttünk ki, szerencsére hamar megoldódott a probléma. Ennek ellenére az állatorvosnál befelé szeret menni, nem kifelé, mindenkivel barátságos, csak játszani szeretne. Nagyon szereti a játékait, főleg a macit, amit a kölyök csomagban kapott, sajnos sokszor kellett már megvarrni, kicsit amorf
alakja van, mert kíváncsi, hogy mi van a maci fejében.
Három hónapos korától kutyasuliba is jártunk vele, amit szeretett, mert sok volt a jutifalat és sok kis barátja lett. Jó tanuló volt, szépen le is tette a vizsgákat, nagyon szépen sétál pórázon, imád autózni és a boxot kifejezetten szereti, itthon is sokszor belefekszik ha kedve tartja és alszik benne egyet.
A kamaszkor nála is eljött emiatt időnként alkalmi süketet játszik és nem lehet mindig behívni, főleg játék közben nem, úgyhogy ezen még dolgozunk.
Imád úszni, ha vizet lát, akkor bele kell menni bármilyen hideg is legyen, ha pedig a családból valaki úszik benne, akkor feltététlen ki kell menteni. Szeret túrázni, az erdőben sétálni. Imádja a havat, elkapkodni a hópelyheket, egyáltalán nem fázik. A labdát elkapni szereti, nem visszahozni, inkább kapus kutya. A csapból szeret inni nem a vizestáljából.
Amire nem voltam vele kapcsolatban felkészülve az a rengeteg szőr, ami miatt naponta kell takarítani, de mindezt ellensúlyozza az a szeretet és kedvesség, amit ad, hogy itt van velünk.
El sem tudnánk képzelni nélküle az otthonunkat! Nagyon megnyugtató a jelenléte. Azt az egyet sajnálom, hogy olyan gyorsan felnőtt.
Agria Wonderland Together With Daisy (Daisy)
Daisy születését nagy izgalommal vártuk, kislányunk már régóta vágyott egy kutyusra.
Különösen nagy élmény volt, hogy a képek és videók segítségével születésétől kezdve nyomon követhettük élete első időszakát egészen addig, amíg végre elhozhattuk őt. Azóta őt szerettük volna, ahogy az első fotóit megláttuk. Pici, törékeny, talán az alom legkisebb kutyusa volt, igazi királylány. Ez mára teljesen átfordult, a maga 33 kilójával és hatalmas tappancsaivalmár a legkevésbé sem mondható törékenynek, de még így is ő a legszebb kutyakis(nagy)lány a környéken.
Nagyon gyorsan elrepült ez az egy év, és nagyon sok történés és tapasztalás volt benne.
Daisy gyorsan megszokta az új családját, talán még a cica a gyenge láncszem, de őt sem haraggal kergeti, játszani szeretne vele, csak van némi súly- és erőbeli különbség kettejük között. És olyan is van, hogy simogatják, nyalogatják egymás arcát. Ha majd lenyugszik, biztos jó barátok lesznek.
Első kutyásként sokszor fogjuk a fejünket, de csínytevései végül mindig eltörpülnek a szeretete mellett. Egészen pici kölyökkorától kezdve, ha csak az udvarról bejön, még akkor is úgy örül nekünk, mintha nagyon régóta nem találkoztunk volna. Érdekes és megható végiggondolni, hogy mennyit változott az egy év során. A „kommunikációja”, a ragaszkodása, az igénye arra, hogy mellettünk legyen.
Okos kutyus, nagyon sokat tanult az iskolában és itthon is, csak néha szelektív a hallása a vezényszavakkal kapcsolatban. A kamaszkor velejárói bennünket sem kerültek el, de alapvetően tényleg nagyon ügyes.
Örülünk, hogy velünk van, reméljük, még nagyon sok boldog szülinapja lesz velünk.
Üdvözletünket küldjük az Otthoniaknak, a Tesóknak és Gazdijaiknak 😊
Agria Wonderland Together With Jimmy (Bagett)
A nagyon aranyos plüss mackóból ( kisfiú kori nevén Jimmy ) egy nagyon vidám , eleven nagykutyus lett, új névvel megajándékozva . Így lett Bagett .
Az elmúlt közel 10 hónap a vidámság , az állandó incselkedés jegyében telt el.
Nagyon gyorsan megszokta az új környezetet, már az első éjszakát is végig aludta, probléma mentesen. Ezt a nagyon jó szokását azóta is tartja . Nyáron este, 21.30 -22.00 között megy aludni míg a téli hónapokban jellemzően 20.30 körül. Tigris cicával állandó „ harc „ van , de fizikailag nem bántja , - a macska meg nem félt tőle - de nagyon jó megkergetni minden alkalommal.
Reggel ½ 6 kor ébresztő , játék, majd reggeli séta a faluban, a feleségem kiséretében. Nagyon barátságos az emberekkel , séta közben sokszor megáll és kiválaszt magának egy embert , nézi , szinte szuggerálja , gyere simogass meg. Nagyon sokan dícsérik hogy milyen szép és jó kiállású kutyus.
Reggeli ½ 7-kor reggeli , majd elindul a nap, az udvarban és a kertben. Játékok szétpakolása az udvarban , macska kergetés , locsoló tömlő rágása , ellopott ruhadarab szétrágása. Majd elfárad és szunyókál ebédig. Ebéd után hasonló dolgok történnek estig , amikor is jön, az esti séta velem.
Szereti az almát , körtét . Úgy gondolja hogy a körtefa az neki lett ültetve.
Nyáron kutyaházat építettünk, imád a locsoló tömlőből vizet inni illetve kötélhúzó bajnokságot is rendeztünk. ( képek mellékelve )
Összefoglalva egy nagyon vidám , örökmozgó és csínytevésekre hajlamos kutyusunk van ,( egy igazi labrador ) akit mindannyian nagyon szeretünk.
Agria Wonderland Together With Jinx (Jinx)
Bevallom nem könnyű az elmúlt évre visszaemlékezni, annyi minden történt. A kis Jinx nehezen viselte a hazautat. Mégis csak élete első autókázása és az is vagy 3 óráig tartott. Persze megálltunk, hadd szusszanjon egyet az álló kocsiban, de próbára tette picit a pici pociját az út.
Otthon a ház bejáratánál alakítottunk ki neki egy elkerített részt, hogy bent tudjon aludni a tavaszi hideg éjszakák miatt, amit sok játékkal és pokróccal igyekeztünk otthonossá tenni. Innen csak a mi felügyeletünk mellett jöhetett ki rövidebb-hosszabb időre.
Az első időszak minket viselt meg jobban. A bent alvása miatt először próbáltunk éberen aludni, hogy ha kell, tudjuk vinni a Jinxt a szabadba, viszont így a legkisebb neszre is felébredtünk és igen fáradtan keltünk. Majd arra álltunk át, hogy mindig ugyanazokban az időpontokban visszük (23-02-05 óra) függetlenül, hogy kell-e neki vagy nem. Ebből sokszor adódott olyan helyzet, hogy a még félig alvó kutyát a fűbe lerakva folytatta az alvást, ahelyett, hogy könnyített volna magán. :)
Végül áprilisban elkészült a masszív, hőszigetelt háza, amit gyorsan birtokba is vett… volna, de a jó idők beköszöntével nem szeretett benne aludni, feltételezzük melege volt, így többségében a csillagos ég alatt hajtotta álomra a fejét.
Április végén jött a nagy próba, hisz mi elutaztunk majdnem három hétre és párom édesanyja költözött oda hozzánk vigyázni Jinxre. Nyaralás alatt sokszor szóba került és hiányzott is nekünk a kutyus (csak a kültéri kamerán láthattuk igazán), akiben szerencsére semmiféle lelkitörést nem okozott a távollétünk. Ugyanolyan boldogan fogadott minket, mint ahogy ott hagytuk.
Kiderült, hogy nagyon szereti a málnát és nem csak a gyümölcsöt, de a bokrot is, így a 2024-es bőterméssel szemben idén csak pár szemet tudtunk enni. Idén próbálkoztunk meg a magaságyással is először, s bár olyan magasra építettük, hogy ne érje fel, de a fürtösparadicsom lelógó ágai kifejezetten tetszettek neki. Volt, hogy egy egész ágat, volt, hogy csak paradicsomot tett magáévá. Nem egyszer előfordult, hogy a lehulló, leszedett paradicsomokat a napozóágyon felsorakoztatta nekünk. :)
Egy alkalommal rá kellett jönnünk, hogy a kert leggondosabb felkészítése mellett sem gondoltunk mindenre. A szomszéd hívott fel munkában, hogy a kerticsapból ömlik a víz. Na tudni kell, hogy minimum 25 perc haza az út plusz míg a szomszéd is észrevette. Rég láttam olyan áradást a kertben. :)
Kezdetben otthon próbáltuk nevelgetni, tanítgatni, amiben párom járt inkább az élen. Tapasztalatunk alapján mindaddig nagyon okosan tudott viselkedni, amíg valami külső tényező el nem vonta a figyelmét. Már pedig egy kertes házban sok külső tényező van. :) Végül novemberben úgy döntöttünk, hogy nem halogathatjuk a kutyasulit tovább és találtunk is egy megfelelőnek tűnőt, ahová azóta is heti 1-2 alkalommal elvisszük és közösen tréningezünk vele. Az elmúlt 1,5 hónapban sokat fejlődött és okosodott. Kevésbé tűnik kajlának és sokkal stabilabban hallgat a gazdikra is.
A hideg beköszöntével Evelin nagyon aggódott, hogy hogyan fogja viselni, de amikor kinézve azt látta, hogy Jinx a fűben alszik a meleg házikója helyett, kicsit megnyugodott. Szerencsére az azóta jött havazás sem érte el nagyon az ingerküszöbét. Futkos, hempereg, fekszik benne, míg rágcsálja, ami épp a mancsai közé keveredik.
Legnagyobb félelmünk a szilveszter volt. Párom kiment és kint maradt vele sokáig, amíg a kezdeti puffogtatások voltak, hogy megnyugtassa. Olyan jól sikerült neki, hogy nemsokkal éjfél után már a házikójában durmolt, mármint Jinx, s másnap reggel nyomát se mutatta, hogy az az este különbözött volna a többitől.
Még nyáron egy alkalommal megpróbáltunk neki marhaínt adni, jutalmazás céljából, ami sajnos a prémium táphoz szokott pociját olyannyira megbolygatta, hogy igen megijesztett minket. Mivel nem tudunk úgy kimenni a házból vagy bármit csinálni kint, hogy ne lenne ott a sarkunkban – na jó, inkább az utunkban, hogy lépni se tudjunk tőle – másnap, amikor mentem volna ki játszani vele, a fűben fekve, csak a fejét fordította felém, de meg se mozdult. Rögtön oda rohantam hozzá és kiderült, hogy gyomorrontása volt. Állatorvosunk javaslatára főtt rizs – natúr főtt csirke – főtt répa kombinációval etettük egy héten át, ami szerencsére meghozta a várt javulást és gyorsan magára talált.
Természetesen hoz minden fajtaspecifikus tulajdonságot, a csínytalanságtól, a lopkodáson át, a játékosságig, így, ha rosszat is tesz, haragudni nem igazán tudunk rá. Végtelenül hűséges és szeretet adni és kapni akaró kutyus.
Az állatorvos ajánlást ezúton is köszönjük. Nem láttunk még állatot így örülni orvosnak, legyen szó rutin ellenőrzésről vagy akár oltásról. Reméljük ezen az ivartalanítás sem fog változtatni, de az első tüzelésére még várnunk kell.
Bízunk benne, hogy a következő évünk is legalább annyira tartalmas lesz.
Agria Wonderland Together With Magic Mazy (Mazy)
Szia Édesanya, Ani, Lóri és Tesókáim!
Nagyon izgatottan rágtam, akarom mondani vártam, hogy halljak Rólatok! Születésnapunk alkalmából én is elmesélem Nektek, hogyan is telt az elmúlt egy évem a családommal. Tőletek elbúcsúzva Miskolcig sírtam az úton hazafelé úgy hiányoztatok, majd a kimerültségtől elaludtam. Arra ébredtem fel, hogy már nem mozog a jármű, megérkeztünk! Voltak ott illatos virágok, meg is rágcsiztam gyorsan egyet, meg szép zöld gyep is volt, és mulcs. Ez utóbbi nagy kedvencemmé vált.
Miután szemléztem a kertet, a kétlábúak megmutatták az új otthonomat belülről. Ott elmesélték nekem, hogy nekik is újdonság még itt lakni, nagyon szeretik a házat, a berendezést és bíznak benne, hogy én is tudok majd vigyázni rá. Szétnéztem az otthon szagú macimmal a számban, hmmm ez tényleg elég ’csecse’! Ám legyen, ezt meg tudom szokni! Menni fog! És képzeljétek, még kaját is tartanak nekem egy ajtó mögött nagy zsákokban. Nagyon büszke voltam magamra, hogy az első éjszakán nem is sírtam. Ott aludtam a nagy ágy mellett a hálószobában az új gazdikkal.
Jó néhány hétig éjszakánként sokszor felkeltünk és kimentünk az udvarra, hogy ott végezzem a dolgom. Csak pusztán néhány félreértésből adódóan raktam le meglepi csomagot odabent. Kezdetben kicsit távolról figyeltem az új gazdik szokásait. Mindig úgy dobtam le magam a nappaliban, hogy mindenkire rálássak. A szokásaik közül egy nagyon zavart. Először láttam a lány gazdit főzni és egyszer csak megszólalt a zúgó szörnyeteg, ami elnyelte a párát a főzőlap fölött. Elmenekültem a fürdőszobai wc mögé. Ez a szörnyeteg nem akart kiköltözni! Na klassz! Itt a nagy házam, én meg
élhetem le az életemet a wc mögött…! Egyszer csak a gazdi kitalálta, hogyan győzzük le a szörnyet! Pontosan azokat a zöldségeket repítette a konyhában a számba, amiket imádok és még újakat is! A szörny hirtelen barátságosabbnak tűnt és ekkor jöttem rá, hogy milyen jó buli a főzés. Azóta mindig segítek a konyhában!
Ahogy nyílt az idő úgy nyíltam én is és egyre jobban otthon éreztem magam! Egyszer csak a lány gazdiból az anyukám, a fiú gazdiból az apukám lett és a kis gazdi, na Ő az én ember testvérem. Imádok vele bohóckodni, kergetőzni, fel-le ugrálni a kanapéról és visongunk közben. Húzza, nyúzza a fülem, szerintem sokszor szeretné azt is, ha ló lennék. Nagyon vicces lánytestvér! Kifigyeltem, hogy több plüsse van a szobájában, mint nekem, erre kicsit azért még mindig irigy vagyok!
Egyszer egy májusi vasárnapon sunyiban megkóstoltam anya benti papucsát... Aznap kora este anya meg apa éppen összekoccintott két poharat, amikor is szóltam, hogy nagyon rossz a pocakom és elkezdtem hányni. A szomszéd Tóni bácsi vitt be minket az ügyeletre. Anya meg apa rettenetesen kétségbe voltak esve, nagyon aggódtak értem. Átvilágították a pocakomat, hú akkor már nagyon erőtlen voltam, majd kaptam pár szurit és hazamehettünk. Otthon egy nagy fecskendővel apától még kaptam valami fehér trutyit a számba, nagyon nem esett jól. Apa aznap éjszaka nem aludt egy percet
sem! Ezután, másfél napon keresztül nem ehettem semmit, mert azt mondta a doktor bácsi. Képzelhetitek, ez viselt meg a legjobban!! Aztán anyával visszamentünk, még kétszer kontrollra meg szurira, azóta kutya bajom! Mondta is anya, hogy én vagyok az Ő Tony Stark-ja, legyen akárki is az a bácsi.
Mire megkaptam az összes oltásom elérkezett a nyár, amit nagyon szerettem. A kertben rudak nőttek ki a földből és csak úgy spriccolt a víz! Imádtam rohangálni a vízsugár alatt és farolgatni a vizes füvön. Lett egy pancsolóm is. Apáék két nagy vízhez is elvittek nyaralni. Ösztönösen éreztem, hogy nekem a vízben a helyem és milyen igazam volt, tiszta Baywatch! Csuda klassz nyár volt! Rengeteget húztam apát pórázon, hogy ezt is megnézzem, azt a szagos kakit is felegyem, minden érdekelt a nagy víz partján! Kinyílt a világ! A nyáron nem csak kalandoztam, tanultam is. Apáéktól sok jutiért cserébe megtanultam ülni, feküdni, pacsit adni is.
Ahogy eljött az ősz és a kis gazdimnak elkezdődött az iskola engem is beíratott apa az isibe ahol a ”Tükör módszerrel” tanultunk. Magánórákkal kezdtük, majd jöttek az osztálytársak. A tanító néni azt mondta, hogy nagyon bájos pofim van, annyira szépnek talált, hogy lehajolt megnézni, hogy nekem tényleg fütyim van? Na ná! És mekkora! Nagyon élveztem azokat a vasárnapokat. Sok szabályt elsajátítottam, hogyan viselkedjek okosan. Anya szerint sokat fejlődtünk mindannyian úgy Én, mint Ők. Az tuti! Nagyon könnyen megtanultak morogni rám, ha nem hagytam Őket nyugodtan zuhanyozni, TV- t nézni stb.. Ezzel kapcsolatban még dolgoznom kell rajtuk!
Nagyon szeretem a telet is, év végén nagyon sokat voltak velem otthon apáék. A Jézuska nekem is hozott játékokat, de ahogy hozta, rövid időn belül el is vitte, pedig olyan jó kutya voltam! Anya szerint fül fétisem van, minden maci fülét szétszedem, a fülük a legfinomabb! Aztán furcsa mód, egyszer csak nyomtalanul eltűnnek kivétel nélkül. Gyanús nekem a kukás autó keddenként, szerintem ő van a dologban!
Idén szereztem havas élményeket, mostanában sokat sétálunk a nagy hóban az erdőben, még a kis gazdimat is húztam a szánkóval. Csak úgy repültünk!
Évszaktól függetlenül minden napomban a legklasszabb először is a reggeli szeánszunk, amikor apa és anya a kávézás után felengednek kettejük közé a kanapéra bújni. Rengeteg simit kapok, én pedig rengeteg puszit adok cserébe. A nap többi szakában általában nincs nagy bújás, azért mégis csak pasi vagyok, van tartásom! Meg az öntudatért sem kellet még a szomszédba átugatnom!
A következő kedvenc, amikor hazajönnek a munkából. Örömömben égig érő magasságig ugrálok és riszálok. Nem múlik el nap, hogy lefekvés előtt ne birkóznánk apával. Sajnos vannak olyan esték is ugyan, amikor apának éjszaka is gyógyítani kell a beteg embereket és nem tud hazajönni hozzánk.
Olyankor sokáig várom az ajtóban és a kanapéról ágaskodva nézem a fotókon, nagyon hiányzik. De anya mindig megvigasztal, sokat beszélget velem. Ilyenkor plusz feladat, hogy nekem kell vigyázni anyára, mert én vagyok az egyetlen férfi itthon.
Legyen szó kalandozásról, felfedezésről, játékról, lustizásról, reggeli vagy esti szeánszokról, minden perc boldoggá tesz, amit a családommal tölthetek.
Puszi és pacsi Mazy (Mézi, Mézes, Mézga, Mézengúz, Éhenkolbász, üsTökös, Tökipompázat, Vacak,Pajti)
Átvéve a szót Mézestől… egy csodálatos élőlényt fogadtunk a családunkba. Szó szerint fenekestől forgatta fel az életünket, amit már nem is tudnánk elképzelni nélküle. Nem titkolom, voltak benne nehéz pillanatok, lemondások, de minden együtt töltött percért megérte! Egy igazi kis öntudatos bohóc! Sokszor húzza a mézes madzagját nekünk. Mindemellett végtelenül jó kutya. A szomszédok is nagyon szeretik. Rajong az emberekért, ezt ki is mutatja ismerősöknek, idegeneknek egyaránt. Bárhol járunk vele, mindenkit elkápráztat a szépségével. Természetesen imád enni és követi minden
léptünket. Egy-két apró gödör kivételével nem volt nagy tereprendezés a kertben, a növényeket is tiszteletben tartja. Odabent nem rágott vagy rongált meg semmit, csak a játékait fogyasztja sűrűn. Ádám a főnök, Neki az elvárásai is határozottabbak Mézivel kapcsolatban, én pedig az engedékenyebb, ezért most lehet, hogy rám is morogni fog Ádám! Tervezünk további képzést, ha az időjárás kedvezőbb lesz hozzá. Minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy a lehető legboldogabb kutya legyen a Világon. Szoktam is mondani neki, „kutya sok irigyed lehet kiskutyám”!
Köszönjük szépen, hogy Mi lehetünk a gazdái!
Agria Wonderland Together With Millie (Millie)
Ma már nehéz lenne elképzelni az életet Millie nélkül. Teljesen alkalmazkodott a kissé olaszos, családi életünkhöz. Végtelenül okos, tanítható, kimeríthetetlen szeretetforrással bíró kutyus.
Megérkezését követően minden körülötte forgott, de azután kértünk és kaptunk is segítséget, ami helyre tette a dolgainkat és azóta mindenki tudja, hogy hogyan lehet jó az együttélés Millinek és nekünk is. Hálásak vagyunk Anikónak és Lórántnak is, mert nem engedték el a kezünket, bármikor kérdezhettünk.
Millie nagyon könnyen tanul, okos, mindig elmondja az oktató, hogy szerencsések vagyunk, mert nagyon jó idegrendszerű, kiegyensúlyozott, boldog kutyus.
Végtelen szeretettel fordul minden élőlény felé, ez néha kirobbanó formában jelenik meg. Hozzátenném, hogy rajongótábort gyűjt. Az első hetekben kissé ijesztő volt, hogy rendszeresen, családok álltak meg előttünk, hogy Millivel beszélgessenek, simogassák. Neki ez nagyon tetszik azóta is, hogy ha a középpontban lehet. Visszajáró rajongói vannak. Persze mi is büszkék vagyunk a jó kiállására.
Az egyetlen, amivel vigyázni kell - nem Millinek, hanem nekünk - az, az evés. Hatalmas, sötét szemeivel, csorgó nyálával az első és utolsó falatot is képes elkunyerálni. Bármit, bármennyit, bármikor, de persze a gazdi vigyáz a vonalaira.
Millie teljesjogú tagja a családnak.
Hálásak vagyunk, hogy rátaláltunk Anikóra, Lórántra, és kutyusaikra.
Mindent köszönünk!
Agria Wonderland Together With Sunny (Sunny)
2025. április 4-e volt, amikor beültem az autójukba. Kedvesek voltak mindketten; Papi vezetett, Mami pedig az autó hátsó ülésén mellettem helyezkedett el. Én egy nagyon puha, kellemes illatú ágyikóban kaptam helyet, ami tele volt játékkal! (Elég jól kezdődik – gondoltam.)
Nem tudom meddig tartott az út, mert Mami simogatásába hamar belealudtam. Mikor megérkeztünk, először a kertben néztünk körül, majd a házban is; bár fáradt voltam, nagyjából feltérképeztem az új otthonomat. Aztán végre megkaptam a vacsorát! Minőségben kiváló volt, ugyanolyan, mint amit korábban ettem, mennyiségét tekintve is elment…; konstatáltam: nem lesz itt gond! (Ezt a mennyiség dolgot szerintem hagyjuk is, olyannal, hogy „elég”, azóta sem találkoztam, tuti, hogy a tesóim is hasonló véleményem vannak…)
Teltek-múltak a napok, Papi és Mami szívéről nagy kő esett le, hogy egyáltalán nem sírtam, könnyen alkalmazkodtam az új körülményekhez. Rengeteg finom falattal és simogatással köszönték ezt meg nekem. Hamar felmértem az erőviszonyokat is: Papi a nagy gazdi, termetéből és tekintélyéből adódóan neveztem el így, ő többször komoly, mint nem, többnyire ő kel fel hozzám korán reggel, ő ad enni, ő visz gyakrabban sétálni és iskolába, de vele keveset játszunk együtt, nem bírja az iramot. Ezzel szemben Mami, a kis gazdi súlyban feleakkora, mint Papi, vele nagyon sokat tudok bohóckodni, játszani, ő biztos fiatalabb, vele meg merek tenni olyanokat is, amiket Papival nem lehet, és ő nagyon sok mindent ki tudott harcolni nekem, amit Papi először nem akart megengedni. Így kerültem fel például az ágyukra is, ahol aludtak, ahol most már együtt alszunk, és ahol most már én vagyok a főnök! (Egyébként a nappaliban a kanapé bevétele anno egyáltalán nem volt kihívás, mert mire annyira megnőttem, hogy felérjem, addigra már mindkét gazdi a zsebemben volt, mondhatni a tenyeremből ettek!)
Nagyon gyorsan eltelt életem első éve, hamar kinőttem a kiságyamat, ami helyett aztán kaptam újat. Kényelmes, komfortos, kellemes ez is, de mostanában jobban bejön az az ágy, ahol Papival és Mamival alszunk… Mami rengeteg játékot vásárol nekem, nem győzöm pusztítani őket, és azt kell mondjam, ebben elég jó vagyok! Egy teljes kisjáték-kórházunk van már, tele sérült egyedekkel, amiket Mami meg akar varrni, és rosszabb sorsú kiskutyáknak odaajándékozni. (Ezt én szerencsére nem is értem; mi az, hogy rosszabb sorsú…)
Folyamatosan nőtt a mozgásigényem és az étvágyam is, ez utóbbinak továbbra sem tudok semmilyen korlátot szabni. 33 kg vagyok, Papiék azt mondják ne nőjek már tovább, lehet azért, mert simán el tudom rántani őket, ha pórázzal sétálunk. Minden nap megyünk sétálni, és szerencsére olyan helyen lakunk, ahol közel van erdő, mező; ott
szabadon futhatok kedvemre! Sőt van már néhány barátom is, akikkel ha összetalálkozunk, nagyokat bandázunk együtt. Kutyasuliba (korábban kutyaoviba) is járunk hétvégenként, már amikor a család programja ezt megengedi. Semmi speciális tudás, képesítés nem cél, csak az alapokat szeretnék gazdiék, ha megtanulnám, hogy szófogadó legyek és lehessen velem bárhova menni. (Persze bevallom, én azért nem mindig akarok szófogadó lenni!)
Röviden így telnek napjaim. Remélem a további életem is ugyanolyan klassz lesz, mint az eddigi! Papit és Mamit nagyon szeretem! Ez oda-vissza működik, hiszen még ha néha rossz fát is teszek a tűzre (szerintük!), mindig hamar kiengesztelem őket. Azt mondják, én vagyok az ő kis hercegnőjük, de megsúgom, én nem hercegnő vagyok, hanem Sunny királynő!
