Labrador retriever kiskutyák korai szocializációja - a tenyésztÅ‘nél
​
​
TenyésztÅ‘ként biztosítjuk kutyusaink számára a lehetÅ‘ legtöbb ingerrel való találkozást, hogy minél elÅ‘bb és minél szélesebb körben megkaphassák a megfelelÅ‘ idegrendszeri stimulációt, figyelembe véve természetesen az aktuális fejlettségi szintjüket. Ezáltal egy kiegyensúlyozott és magabiztos kutyussá fejlÅ‘dnek, akik az új környezetben könnyen megtalálják majd a helyüket.
Minél több olyan hanggal és képpel ismertetjük meg Å‘ket, amivel a késÅ‘bbiek során is találkozni fognak és ezáltal nem fognak számukra stresszként hatni az új ingerek. A korai idÅ‘szakban a kiskutyák idegrendszere olyan mértékben rugalmas, hogy a megfelelÅ‘ ingergazdag környezet megalapozza a kiegyensúlyozott fejlÅ‘dést. Ha ebben a periódusban elmarad a megfelelÅ‘ ingerekkel való találkozás, az az egész életre kihathat.
​
Ugyanakkor nagyon fontos imprinting periódus is a korai idÅ‘szak, amikor mi, mint tenyésztÅ‘k, legfontosabb feladatunknak tartjuk, hogy a kiskutya a homo sapienst, mint minden jó dolgok forrását ismereje meg és akiben feltétel nélkül bízzon, hiszen a késÅ‘bbiekben a falkája minden bizonnyal úgyszintén homo sapiensekbÅ‘l fog állni.
Bármennyire is jó a kiskutya genetikai hozománya, ha ezt nem aknázzuk ki megfelelÅ‘képpen, akkor ez csak egy lehetÅ‘ség marad. Ha elmarad vagy nem elégséges a megfelelÅ‘ korai szocializáció, akkor ez kihat a kutya késÅ‘bbi viselkedésére is. Úgy tudjuk a kutyusban rejlÅ‘ potencialitásból kihozni a maximumot, ha mi tenyésztÅ‘ként is megtesszük a tÅ‘lünk telhetÅ‘ maximumot, hogy ezt a lehetÅ‘séget kiaknázzuk. Ezt a folyamatot az új gazdinak is folytatnia kell, hogy az általunk elindított fejlÅ‘dést kiteljesítse (Ennek részleteirÅ‘l bÅ‘vebben itt olvashat.)
